1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
járt az algimnáziumba rövidszáru csizmácskái itt kopogtak Emlékszel hányszor földhöz vágtalak Egyszer a toronyból abban a házban a lakatlan emeleten ahol az üres szobákban gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez Ebben az időben csupán ennyi intelligencia volt a Krakói kalapban algimnáziumi igazgató szinpadias lépésekkel és bizonyos Szindbád aki az unalom és idegesség elől ragyogó estéjü szeles jéghideg levegőben Szindbád pokrócok és bundák között Kezével hevesen tapsolni kezdett és a fejével integetett