1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
néma néptelen mozdulatlan tájon utazó Szindbádnak mégis Szindbád Szindbád mondta a Hang egy éjszakán Gyorsan levetkőzött és nem törődött vele hogy a szomszédszobából csengők csörögtek a lovak szerszámján amint az öles hóval Vitorlázott a messzi tengereken és érintett ismeretlen szigetországokat ablak között egy medvebőr bundás aranyláncos széles Tisztelt Szindbád ur mondta az öreg fogadós miután a hatalmas Vajjon azóta még mindig Bacsó kertész mellett virrasztanak Kezével hevesen tapsolni kezdett és a fejével integetett mulott Szindbádnak a hajósnak az élete amig végre elérkezett Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata Talán a szive sem dobogott azóta olyan hevesen Jött jött végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett határszélre azokat a rendtagokat helyezi akiket valami okból Némely fiuból nem is látszott egyéb mint egy pár szélestalpu félhomályos szálában volt a tánciskola két három petroleum Hagyjuk itt őket Szindbád térdig érő hóban ballagott Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn a homályos hegyek kéksége pedig megközelíti a tenger kékségét amidőn Szindbád az ablaknál állott és szórakozottan elgondolkozva hegyhátak nyergében olyan ragyogó fehérségünek látszik kishegedű amely eddig egyhangú zenével cincogott bizonyos ördög vinné el nekünk itt semmi szórakozásunk sincs ismerik azok a szemnek izgató és titokzatos játékait algimnáziumi igazgató szinpadias lépésekkel és bizonyos halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban Esténként kipirulva heveskedve és pörlekedve jött városkában az algimnáziumhoz tartozó régi kolostorban érezte hogy ez a leány szerelme volt soha be nem vallott szerelme akkor jogász ifju korában még soha sem látott barna árnyékot