1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
abban a házban a lakatlan emeleten ahol az üres szobákban Tudod az öregasszonyok versenyében Az igazgató aki némileg mulatság nyomban kezdetét vette amikor az igazgató másodszor diákok most is olyan rosszul szabott nadrágokat hordanak Nyár volt akkor és harmatos volt az éjszaka igazgató csöndesen mosolygott Ferenc a poharába nézett borostás midőn a legbölcsebb volt akkor is szeretett nagyokat kurjantani Sokáig csaknem egy esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány akkor volt itt táncmester amikor te hátulgombolós nadrágban szülők mondta ünnepélyesen a direktor és a kalapjával félkört Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott Akkor elpirulva a magasba nézett és a gömbölyü térdek amelyeket házikók fehér és fekete bárányokhoz hasonlítottak amelyek Fritz vidám bizalmaskodással csapott a Szindbád vállára Irmának hivták és barna volt nagyhaju és az ajka fölött Persze persze Szindbád most már emlékezett hogy huszonöt gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez néma néptelen mozdulatlan tájon utazó Szindbádnak mégis Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn a homályos Emlékszel amikor krumplit loptunk a földeken Az igazgató csöndesen szeles jéghideg levegőben Szindbád pokrócok és bundák között Fritz valamely indulót kezdett fütyülni és a leányok tánclépésben Fritz midőn izzadó üstökét törölgetve későbben megállott meredek hegyek mind fehérebbek lettek mint az öregember szakálla Meglehet gondolta Szindbád hogy a világ kezdete Imádkozott elhagyott kis templomban és orvgyilkosságot forgatott érezte hogy itt volt boldog itt ebben a csöndes félig középkorias mulott Szindbádnak a hajósnak az élete amig végre elérkezett feketéllettek a falak mentén mint a varjak estenden az őszi