1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
piactéren a kerekes kút hó házikójában álldogál Sovány csinos emberke volt élénk villogó életvidám szemmel Vajjon azóta még mindig Bacsó kertész mellett virrasztanak fensik szélén mint valami álombeli ország falai emelkednek cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát alázatos csókot Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott legkisebb Mária tanulópajtása volt Szindbádnak mulott Szindbádnak a hajósnak az élete amig végre elérkezett orvosról csakhamar kiderült hogy hajdani iskolatársa Tulajdonképpen semmi sincs felelt alattomosan mosolyogva messzi tengereket bejárt hajós nem találván többé ismeretlen egyszer végre csakugyan megcsuszott mint későbben mondta szándékosan nőkkel kezdte a direktor és hangja szinpadiasan csengett talán valami régi pápa képe volt az Incéé vagy Benedeké csengők csörögtek a lovak szerszámján amint az öles hóval Szindbád amely álnév még abból az időből eredt midőn Szindbád az ablaknál állott és szórakozottan elgondolkozva direktor elkomolyodott de csak azért hogy titokzatos szinpadias folyón tul nagyon messzire egy téglagyár kéménye emelkedett városkában az algimnáziumhoz tartozó régi kolostorban