Générateur ipsum hongrois - 50 listes de faux texte aléatoire en hongrois généré pour maquettistes et webdesigner

Szindbádot a létra mellé vitte és titokzatosan a magasba
Szindbád azon vette észre magát hogy a szive a szokottnál
ördög vinné el nekünk itt semmi szórakozásunk sincs
Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros
Nyár volt akkor és harmatos volt az éjszaka
Midőn az ut fordulójánál hátranézett még látta a messzi
mulatság nyomban kezdetét vette amikor az igazgató másodszor
Valahogyan eltelik az idő És ez a legfontosabb
Huszonöt esztendő Mintha tegnap lett volna A folyosó könyökénél
léptem Rimaszombaton már énekeltem is fehér nadrában lakkcsizmában
hegyhátak nyergében olyan ragyogó fehérségünek látszik
Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme
ablakból egy tulsó soron levő házat nézett amelyet ezelőtt
érezte hogy itt volt boldog itt ebben a csöndes félig középkorias
vöröshaju doktor szórakozottan felelt Az a vén skatulya
Voltál e már azon a helyen ahol a temető a hegyoldalban
Midőn ismét felpillantott a vörösdereku tornyot már annyira
midőn a legbölcsebb volt akkor is szeretett nagyokat kurjantani
folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt
Szindbád egy darabig házasság céljából levelezett a kisasszonnyal
lovag hiába kopogott erélyesen hegedűje hátán a tánc sehogy
Imádkozott elhagyott kis templomban és orvgyilkosságot forgatott
vasuti állomás pislogó lámpásaival csakhamar elmaradt Szindbád
városkában az algimnáziumhoz tartozó régi kolostorban
Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata
Egyszer sirt is pénz miatt véres könnyet sirt és titokban
Szindbád többre nem tudott emlékezni bár az orvos mindenféle
fensik szélén mint valami álombeli ország falai emelkednek
Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott
Pedig csak tizenhat esztendős beteges sápadt kékszemü teremtés
Persze persze Szindbád most már emlékezett hogy huszonöt
Szindbád aki az unalom és idegesség elől ragyogó estéjü
említém Szindbád megjelenése méltóságteljes és tiszteletreméltó
néma néptelen mozdulatlan tájon utazó Szindbádnak mégis
bizonyos régi Anna a városkapitány leánya férjhez ment amott
Sovány csinos emberke volt élénk villogó életvidám szemmel
Tisztelt Szindbád ur mondta az öreg fogadós miután a hatalmas
Tulajdonképpen semmi sincs felelt alattomosan mosolyogva
meredek hegyek mind fehérebbek lettek mint az öregember szakálla
Emlékszel hányszor földhöz vágtalak Egyszer a toronyból
Egyik másik öreg pisztráng tán emlékezett is Szindbádra
Néha megvillant odalent a bolthajtással kezdődő és végződő
Irmának hivták és barna volt nagyhaju és az ajka fölött
emlékezett Szindbád hogy az ő ifjukorában a polgármesternek
abban a házban a lakatlan emeleten ahol az üres szobákban
végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett
olvasztott acélnak van ilyen szine néha éjszaka mély sötét
Fritz vidám bizalmaskodással csapott a Szindbád vállára
diákok most is olyan rosszul szabott nadrágokat hordanak
Akkor csak homályosan alig észrevehetőleg állott helyén

Générateur hongrois de faux textes aléatoires