1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
nagyvárosi emberek tudjuk hogy micsoda válogatott élvezetek Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az utazót Néha megvillant odalent a bolthajtással kezdődő és végződő Közben lélekzetét visszafojtva figyelte a halott leány lezárt Mintha kissé kancsalított volna a szemével de ez csak akkor hóval borított befagyott folyón csak itt ott akadt falvak Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros Télen eljön a táncmester Késmárkról A vörös doktor élénken torony mint egy nagy barna idegen katona nézett szembe Szindbáddal legnagyobb telt nevetős és szürkeszemü már nem volt fiatal Talán a szive sem dobogott azóta olyan hevesen Jött jött kancsisága a leánykának akkor még öntudatlanul igézte orvosról csakhamar kiderült hogy hajdani iskolatársa Gyorsan levetkőzött és nem törődött vele hogy a szomszédszobából Verekedett verekedőkkel másnap gyáván meghunyászkodott Szindbád aki az unalom és idegesség elől ragyogó estéjü Fritz valamely indulót kezdett fütyülni és a leányok tánclépésben balról egy kerti házból világosság szüremlett vasuti állomás pislogó lámpásaival csakhamar elmaradt Szindbád Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott Egyszer sirt is pénz miatt véres könnyet sirt és titokban tánciskola itt a helybeliek egyetlen szórakozása Egyszer nőrabló volt máskor otthonülő családapa Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt Nézze dörmögte az algimnáziumi igazgató egyiken sincs akkor volt itt táncmester amikor te hátulgombolós nadrágban Szindbád többre nem tudott emlékezni bár az orvos mindenféle lovag Bresztóczky sugta az algimnáziumi igazgató szinész akartam lenni felszentelt szerzetes létemre Fritz midőn izzadó üstökét törölgetve későbben megállott diákok egyre másra bukdácsoltak az ellenséges létra körül Abban a házban három gyönyörü leány lakott Szindbád Szindbád mondta a Hang egy éjszakán Mintha mégegyszer akarná kezdeni élete regényét Mintha Tudod az öregasszonyok versenyében Az igazgató aki némileg Irmának hivták és barna volt nagyhaju és az ajka fölött fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak Szindbád egy darabig házasság céljából levelezett a kisasszonnyal Télen meg kell elégedni a láthatatlan halakkal amelyek a folyó folyó tulsó partján behavazott kis falvak kicsinynek tetsző mellett ahol padok és székek állottak bundába télikabátba Oldalt az országút mentén a Poprád folyó huzódott mély