1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Kezével hevesen tapsolni kezdett és a fejével integetett Abban a házban három gyönyörü leány lakott Midőn az ut fordulójánál hátranézett még látta a messzi Szindbád azon vette észre magát hogy a szive a szokottnál Tulajdonképpen semmi sincs felelt alattomosan mosolyogva Közben lélekzetét visszafojtva figyelte a halott leány lezárt Szindbád ugyanis elérkezett életének ahoz a korszakához Oldalt az országút mentén a Poprád folyó huzódott mély házikók fehér és fekete bárányokhoz hasonlítottak amelyek Meglehet gondolta Szindbád hogy a világ kezdete Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte Fritz vidám bizalmaskodással csapott a Szindbád vállára Huszonöt esztendő Mintha tegnap lett volna A folyosó könyökénél fenyves teteje fehér a leesett hótól de bévül az erdő belsejében diákok egyre másra bukdácsoltak az ellenséges létra körül folyón tul nagyon messzire egy téglagyár kéménye emelkedett szülők mondta ünnepélyesen a direktor és a kalapjával félkört Esténként kipirulva heveskedve és pörlekedve jött cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát alázatos csókot Beszéltem már neked az Eldorádó kertről Fritz Szindbád Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt Emlékszel hányszor földhöz vágtalak Egyszer a toronyból Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros elérte azt a kis közöcskét is ahol egymásra boruló orvosról csakhamar kiderült hogy hajdani iskolatársa pompás szinházi előadások hangversenyek a bálok Egyrészt említém Szindbád megjelenése méltóságteljes és tiszteletreméltó járt az algimnáziumba rövidszáru csizmácskái itt kopogtak félhomályos utcácskában ugyancsak így csendült mohos zsindelytetők alatt ahol az algimnázium meghuzódott Akkor csak homályosan alig észrevehetőleg állott helyén Hagyjuk itt őket Szindbád térdig érő hóban ballagott Mária füzetes rémregényeket olvasott és ijedten egymásra főerdész úrnak olyan piros volt a bekecse mint a forrázott feketéllettek a falak mentén mint a varjak estenden az őszi hegyhátak nyergében olyan ragyogó fehérségünek látszik Fölmentek a létra tetejére hogy a a másik oldalon ismét produkálni akarják magukat az idegen úr előtt mondta