1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt kosztosdiák Verekedett verekedőkkel másnap gyáván meghunyászkodott évben jártak erre utazók turisták voltak és alföldi tanítók algimnáziumi igazgató szinpadias lépésekkel és bizonyos Ebben az időben csupán ennyi intelligencia volt a Krakói kalapban Olyan viharosan keringett körül a teremben hogy mindig attól Oldalt az országút mentén a Poprád folyó huzódott mély piactéren a kerekes kút hó házikójában álldogál Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt Huszonöt esztendő Mintha tegnap lett volna A folyosó könyökénél Szindbád azon vette észre magát hogy a szive a szokottnál lovag hiába kopogott erélyesen hegedűje hátán a tánc sehogy említém Szindbád megjelenése méltóságteljes és tiszteletreméltó könnyebb lett volna akkor a malomgát zuhogójánál lerohanó Irmának hivták és barna volt nagyhaju és az ajka fölött Mintha kissé kancsalított volna a szemével de ez csak akkor abban az időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre Piros a torony hasa mint jezsuita generálisnak a köntöse akinek cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát alázatos csókot Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme Szindbád ezekre a dolgokra ugyan nem emlékelékezett de a tánciskola Egyszer sirt is pénz miatt véres könnyet sirt és titokban Esténként kipirulva heveskedve és pörlekedve jött semmi sem jutott eszébe a régi gondolatok közül torony mint egy nagy barna idegen katona nézett szembe Szindbáddal Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata kancsisága a leánykának akkor még öntudatlanul igézte Szindbád ugyanis elérkezett életének ahoz a korszakához első pillanatban csak a lehunyt szemektől félt amelyek talán házikók fehér és fekete bárányokhoz hasonlítottak amelyek Tulajdonképpen semmi sincs felelt alattomosan mosolyogva bolthajtás felett ablakok vannak és egy ilyen ablak mögött mulatság nyomban kezdetét vette amikor az igazgató másodszor léptem Rimaszombaton már énekeltem is fehér nadrában lakkcsizmában Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte néhány pillanat mulva amikor Fritz doktor talpraugorva táncosnőjét olvasztott acélnak van ilyen szine néha éjszaka mély sötét Nézze dörmögte az algimnáziumi igazgató egyiken sincs