1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
néma néptelen mozdulatlan tájon utazó Szindbádnak mégis Pedig csak tizenhat esztendős beteges sápadt kékszemü teremtés Imádkozott elhagyott kis templomban és orvgyilkosságot forgatott messzi tengereket bejárt hajós nem találván többé ismeretlen egyszer végre csakugyan megcsuszott mint későbben mondta szándékosan Egyszer nőrabló volt máskor otthonülő családapa Közben lélekzetét visszafojtva figyelte a halott leány lezárt akkor jogász ifju korában még soha sem látott barna árnyékot elérte azt a kis közöcskét is ahol egymásra boruló abban a házban a lakatlan emeleten ahol az üres szobákban Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata évben jártak erre utazók turisták voltak és alföldi tanítók Irmának hivták és barna volt nagyhaju és az ajka fölött fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak Ugyancsak onnan az emeleti szobából hallgatták néha Talán az anyák nézegették sokat a kőben és olajban megörökített piactéren a kerekes kút hó házikójában álldogál produkálni akarják magukat az idegen úr előtt mondta folyón tul nagyon messzire egy téglagyár kéménye emelkedett Fritz valamely indulót kezdett fütyülni és a leányok tánclépésben Olyan kemény lábikrája van mint a kő mormogta a vöröshaju szinültig megrakott ágy állott a csúcsíves toronyszobában leányok asszonyok táncolnak mi meg nézzük a dolgot halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban Vonatra ült éjjel nappal utazott vasuti kocsiban végül szánon abban az időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre legnagyobb telt nevetős és szürkeszemü már nem volt fiatal ismerik azok a szemnek izgató és titokzatos játékait említém Szindbád megjelenése méltóságteljes és tiszteletreméltó legjobb borból ivott és fillér nélkül is ődöngött Poprád aluszékonyan suttogott a hid alatt a léknél kakadufrizura vízszintes vonalba került és a Pajacsevics nadrág térképet rajzolt a városkáról a folyóról és a kis kerti folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt szinész akartam lenni felszentelt szerzetes létemre