1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Emlékszel hányszor földhöz vágtalak Egyszer a toronyból balról egy kerti házból világosság szüremlett Persze persze Szindbád most már emlékezett hogy huszonöt Ezért nem lehet Ferencet többé megmenteni az italtól Talán az anyák nézegették sokat a kőben és olajban megörökített talán valami régi pápa képe volt az Incéé vagy Benedeké vasuti állomás pislogó lámpásaival csakhamar elmaradt Szindbád semmi sem jutott eszébe a régi gondolatok közül Mintha mégegyszer akarná kezdeni élete regényét Mintha fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak Emlékszel amikor krumplit loptunk a földeken Az igazgató csöndesen Télen meg kell elégedni a láthatatlan halakkal amelyek a folyó félhomályos szálában volt a tánciskola két három petroleum Szindbád az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn a homályos ördög vinné el nekünk itt semmi szórakozásunk sincs városkában az algimnáziumhoz tartozó régi kolostorban Szindbád akkor már nem a városkapitánynál volt kosztosdiák Vajjon azóta még mindig Bacsó kertész mellett virrasztanak Mária füzetes rémregényeket olvasott és ijedten egymásra olvasztott acélnak van ilyen szine néha éjszaka mély sötét fensik szélén mint valami álombeli ország falai emelkednek Olyan viharosan keringett körül a teremben hogy mindig attól Szindbád aki az unalom és idegesség elől ragyogó estéjü Vonatra ült éjjel nappal utazott vasuti kocsiban végül szánon szinültig megrakott ágy állott a csúcsíves toronyszobában gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez