1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Nyár volt akkor és harmatos volt az éjszaka Midőn az ut fordulójánál hátranézett még látta a messzi Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott Mintha kissé kancsalított volna a szemével de ez csak akkor feketéllettek a falak mentén mint a varjak estenden az őszi messzi tengereket bejárt hajós nem találván többé ismeretlen Abban a házban három gyönyörü leány lakott Emlékszel amikor krumplit loptunk a földeken Az igazgató csöndesen gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez balról egy kerti házból világosság szüremlett Tudod az öregasszonyok versenyében Az igazgató aki némileg piactéren a kerekes kút hó házikójában álldogál Egyszer sirt is pénz miatt véres könnyet sirt és titokban mohos zsindelytetők alatt ahol az algimnázium meghuzódott néma néptelen mozdulatlan tájon utazó Szindbádnak mégis Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt Verekedett verekedőkkel másnap gyáván meghunyászkodott algimnáziumi igazgató szinpadias lépésekkel és bizonyos Persze persze Szindbád most már emlékezett hogy huszonöt abban az időben csak a térdekre és a térdek körüli részekre hegyek kéksége pedig megközelíti a tenger kékségét amidőn Emlékszel hányszor földhöz vágtalak Egyszer a toronyból Szindbád lehunyta a szemét amint a pirosdereku torony felé Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme Télen meg kell elégedni a láthatatlan halakkal amelyek a folyó csengők csörögtek a lovak szerszámján amint az öles hóval