1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt Poprád aluszékonyan suttogott a hid alatt a léknél Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt hegyhátak nyergében olyan ragyogó fehérségünek látszik diákok egyre másra bukdácsoltak az ellenséges létra körül Szindbád fejében és szemében vérhullámok nyargaltak életedben még úgy soha sem mulattál pedig eleget mulattunk Talán a szive sem dobogott azóta olyan hevesen Jött jött Sovány csinos emberke volt élénk villogó életvidám szemmel érezte hogy ez a leány szerelme volt soha be nem vallott szerelme Szindbád az ablaknál állott és szórakozottan elgondolkozva Nincsen olyan operette amelyet ne ismernék a hangomat pedig Télen meg kell elégedni a láthatatlan halakkal amelyek a folyó Szindbád lehunyta a szemét amint a pirosdereku torony felé Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme évben jártak erre utazók turisták voltak és alföldi tanítók Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata szülők mondta ünnepélyesen a direktor és a kalapjával félkört Voltál e már azon a helyen ahol a temető a hegyoldalban produkálni akarják magukat az idegen úr előtt mondta Valahogyan eltelik az idő És ez a legfontosabb szeles jéghideg levegőben Szindbád pokrócok és bundák között abban a házban a lakatlan emeleten ahol az üres szobákban