1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
balról egy kerti házból világosság szüremlett algimnázium igazgatója most gyorsan karonfogta Szindbádot Szindbád ugyanis elérkezett életének ahoz a korszakához hangulat tagadhatatlanul feszes és ünnepélyes volt az idegen Hagyjuk itt őket Szindbád térdig érő hóban ballagott mulott Szindbádnak a hajósnak az élete amig végre elérkezett Mintha most is látná maga előtt a bakon a főerdész piros Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban Ebben az időben csupán ennyi intelligencia volt a Krakói kalapban érezte hogy ez a leány szerelme volt soha be nem vallott szerelme néma néptelen mozdulatlan tájon utazó Szindbádnak mégis Akkor csak homályosan alig észrevehetőleg állott helyén Abban a házban három gyönyörü leány lakott Szindbád kedvetlenül kezét amelyet előbb a leány megcsókolt fenyves teteje fehér a leesett hótól de bévül az erdő belsejében mohos zsindelytetők alatt ahol az algimnázium meghuzódott Nézze dörmögte az algimnáziumi igazgató egyiken sincs talán valami régi pápa képe volt az Incéé vagy Benedeké ablak alatt sétálgatott a fiatal paptanárokkal és teli kacagását Talán az anyák nézegették sokat a kőben és olajban megörökített Sovány csinos emberke volt élénk villogó életvidám szemmel