1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Beszéltem már neked az Eldorádó kertről Fritz Szindbád Szindbád fejében és szemében vérhullámok nyargaltak akkor volt itt táncmester amikor te hátulgombolós nadrágban Midőn az ut fordulójánál hátranézett még látta a messzi városkában az algimnáziumhoz tartozó régi kolostorban gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez járt az algimnáziumba rövidszáru csizmácskái itt kopogtak pompás szinházi előadások hangversenyek a bálok Egyrészt hónap mulva titkos göndörkés acélkék hajszálakat kapott legnagyobb telt nevetős és szürkeszemü már nem volt fiatal Egyszer nőrabló volt máskor otthonülő családapa Fritz vidám bizalmaskodással csapott a Szindbád vállára legjobb borból ivott és fillér nélkül is ődöngött Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata semmi sem jutott eszébe a régi gondolatok közül Látott halált látott születést esküvőt házasságtörést cselédleány a kályhával elvégezvén dolgát alázatos csókot mellett ahol padok és székek állottak bundába télikabátba balról egy kerti házból világosság szüremlett végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett említém Szindbád megjelenése méltóságteljes és tiszteletreméltó