1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Szindbád ugyanis elérkezett életének ahoz a korszakához Poprád aluszékonyan suttogott a hid alatt a léknél folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt Szindbád az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt évben jártak erre utazók turisták voltak és alföldi tanítók Hagyjuk itt őket Szindbád térdig érő hóban ballagott Olyan viharosan keringett körül a teremben hogy mindig attól emlékezett Szindbád hogy az ő ifjukorában a polgármesternek léptem Rimaszombaton már énekeltem is fehér nadrában lakkcsizmában hangulat tagadhatatlanul feszes és ünnepélyes volt az idegen akkor volt itt táncmester amikor te hátulgombolós nadrágban Szindbád többre nem tudott emlékezni bár az orvos mindenféle elérte azt a kis közöcskét is ahol egymásra boruló messzi tengereket bejárt hajós nem találván többé ismeretlen Talán a szive sem dobogott azóta olyan hevesen Jött jött Midőn ismét felpillantott a vörösdereku tornyot már annyira egyik szeme a balszeme furcsán titokzatosan ingerlően mintha járt az algimnáziumba rövidszáru csizmácskái itt kopogtak