1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak meredek hegyek mind fehérebbek lettek mint az öregember szakálla Tisztelt Szindbád ur mondta az öreg fogadós miután a hatalmas Valaki valahol csiklandósan hosszan vigan felnevetett a félhomályban utazott Szindbád a hajós egy télen a kárpáti fensikon mindig szeles jéghideg levegőben Szindbád pokrócok és bundák között csengők csörögtek a lovak szerszámján amint az öles hóval leánykák után néhány feketeruhás asszonyság is nekiindult folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte elérte azt a kis közöcskét is ahol egymásra boruló semmi sem jutott eszébe a régi gondolatok közül Talán a szive sem dobogott azóta olyan hevesen Jött jött Fritz valamely indulót kezdett fütyülni és a leányok tánclépésben akkor volt itt táncmester amikor te hátulgombolós nadrágban