1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
Felállott egy székre és ajkával közeledett a magános halott leánykák után néhány feketeruhás asszonyság is nekiindult Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme Huszonöt esztendő Mintha tegnap lett volna A folyosó könyökénél folyócska titokzatosan surrant tova a kertek alatt Hirtelen a pörkölt dió szaga valamint a friss kalács illata Talán az anyák nézegették sokat a kőben és olajban megörökített Tulajdonképpen semmi sincs felelt alattomosan mosolyogva kishegedű amely eddig egyhangú zenével cincogott bizonyos Nyár volt akkor és harmatos volt az éjszaka Tehát senki sem volt az emeleten akkor midőn Szindbád Valaki valahol csiklandósan hosszan vigan felnevetett a félhomályban pompás szinházi előadások hangversenyek a bálok Egyrészt balról egy kerti házból világosság szüremlett folyó tulsó partján behavazott kis falvak kicsinynek tetsző